A nyugdíj összegét nem kizárólag a havi munkabér határozza meg: bizonyos prémiumok, jutalmak és más, járulékalapot képező jövedelmek is bekerülhetnek a számításba. Az azonban döntő, hogy az adott összeget mikor és milyen jogcímen fizették ki. A Blikk összefoglalója szerint ugyanaz a juttatás a különböző időszakok eltérő szabályai miatt nem feltétlenül azonos módon számít bele a későbbi ellátásba.
A nyugdíj alapját két fő tényező adja: a megszerzett szolgálati idő és a figyelembe vehető keresetek nagysága. A számítás során az 1988. január 1-jétől a nyugdíj megállapításáig elért jövedelmeket vizsgálják. Ezeket a vonatkozó szabályok szerint nettósítják, a korábbi évek kereseteit pedig a nyugdíjazást megelőző év bérszínvonalához igazítják. Ezt a korrekciót valorizációnak nevezik.
Az így meghatározott összegekből számítják ki a havi átlagkeresetet, amelyet a szolgálati időhöz tartozó százalékkal szoroznak meg. Negyven év szolgálati idő esetén az átlagkereset 80 százaléka adja az induló nyugdíj alapját. Ha a számításnál figyelembe vett havi átlagkereset 400 ezer forint, akkor ebben a példában 320 ezer forintos kezdő ellátás adódik.
Milyen jövedelmek kerülhetnek be a számításba?
Általános szabály, hogy azok a keresetek és jövedelmek vehetők figyelembe, amelyek az adott időszakban nyugdíjjárulék-alapot képeztek. Ide tartozhat a munkaviszonyból vagy más biztosítási jogviszonyból származó, járulékköteles munkabér is.
A prémiumok, év végi jutalmak, részesedések és más hasonló kifizetések szintén növelhetik a nyugdíj alapjául szolgáló keresetet, ha az adott időszak szabályai szerint járulékalapot képeztek. Ezért az elnevezés önmagában nem elég annak eldöntéséhez, hogy egy juttatás beszámít-e.
A felszolgálási díjra külön szabályok vonatkoznak. Ezt 2020. június 30-ig 81 százalékban vették figyelembe, azóta pedig a teljes összege számíthat bele. Az ekho szerint adózó jövedelmeknél nem feltétlenül a teljes kifizetett összeg képezi a nyugdíjszámítás alapját, hanem a jogszabályban meghatározott rész.
A kisadózók és az egyéni vállalkozók esetében ugyancsak nem egyszerűen a ténylegesen megkeresett összegből indulnak ki. Náluk a társadalombiztosítási ellátások alapjául szolgáló, törvényben meghatározott összegek vehetők figyelembe.
Az egyszeri kifizetés és a továbbdolgozás szabályai
Végkielégítésnél és más egyszeri juttatásoknál az dönti el a beszámíthatóságot, hogy a kifizetéskor hatályos szabályok alapján az összeg nyugdíjjárulék-alapot képezett-e. Az osztalék önmagában, pusztán azért, mert kifizették, nem része a nyugdíj alapjának.
A magasabb átlagkereseteket sem minden esetben veszik figyelembe teljes egészében. A számításban degresszió érvényesülhet, vagyis a kereset bizonyos részei csökkentett mértékben számítanak.
Aki a nyugdíjkorhatár elérése után tovább dolgozik, de nem igényli a nyugdíját, meghatározott feltételek mellett minden további 30 nap szolgálati idő után 0,5 százalékos nyugdíjnövelésre lehet jogosult.
