Mafalda hercegnő halála új – Új könyv rekonstruálja, miként került a buchenwaldi koncentrációs táborba Mafalda hercegnő, III. Viktor Emánuel olasz király lánya, és milyen körülmények között halt meg 1944-ben. A kötet rabtársi beszámolót, családtagokkal és szemtanúkkal készített interjúkat, valamint korábban nyilvánosságra hozott levéltári dokumentumokat is közöl.
Mafalda hercegnő halála új: a legfontosabb részletek
Mafalda 1944. augusztus 24-én sebesült meg, amikor az amerikai légierő bombázta a buchenwaldi lőszergyárat. A támadás a tábor politikai foglyai közül mintegy négyszáz ember halálát okozta, és a „VIP-foglyok” számára kijelölt 15. számú barakk is a katonai célpont közelében állt. A hercegnő az épület romjai alá szorult, arcán és bal karján égési sérüléseket szenvedett.
Miért tekintették veszélyesnek a nácik?
A náci vezetés már korábban gyanakvással figyelte Mafaldát. A hercegnő nyíltan elutasította Hitlert és a nemzetiszocialista ideológiát, valamint elítélte a faji politikát és a zsidóüldözést. A titkosszolgálati jelentések politikailag megbízhatatlanként és angolbarátként írták le, Hitler és Joseph Goebbels pedig az olasz királyi ház egyik legveszélyesebb belső ellenségének tartotta.
A berlini vezetés attól is tartott, hogy Mafalda férje, Hessen-Kasseli Fülöp révén bizalmas információkhoz juthatott. A hercegnő német férje magas tisztségeket töltött be, és közvetítőként is szerepet vállalt a német és az olasz kormány, illetve apósa között. Kapcsolata a rezsimmel később megromlott, miután a vezetés tudomást szerzett arról, hogy titokban útlevelekkel segített zsidóknak Hollandiába menekülni.
Mafalda maga is fellépett egy zsidó üzlet elleni támadás során: kormányzói státusát kihasználva leállította a kereskedő bántalmazását. Ez a lépés komoly felháborodást váltott ki a pártban. A hercegnőt a náci vezetők nemcsak politikailag megbízhatatlannak, hanem a német érdekek aktív akadályozójának is tekintették.
Budapesten keresztül jutott vissza Rómába
1943 szeptemberében Mafalda Szófiába utazott sógora, III. Borisz bolgár cár temetésére, és hogy támogassa megözvegyült húgát. Eközben a Gestapo követte. A hercegnő útja során a romániai Sinaia állomásán értesült arról, hogy Olaszország letette a fegyvert, a királyi család pedig a német megszállás elől Dél-Itáliába menekült. Gyermekei a Vatikán védelme alatt maradtak.
Erzsébet román anyakirályné azt tanácsolta neki, hogy kérjen menedékjogot Romániában, Mafalda azonban továbbindult. Budapesten az olasz nagykövetségre vitték, ahol a diplomáciai védelem miatt a helyi hatóságok és a Gestapo ügynökei nem léphettek be. A követség rövid idő alatt magánrepülőt szerzett számára, így Rómába utazhatott a gyermekeihez.
A hercegnő nem tudta, hogy férjét időközben letartóztatták és Dachauba vitték. A Gestapo a Vatikánból egy hamis üzenettel csalta a német nagykövetségre: azt állították, hogy ott átveheti férje üzenetét. Ehelyett őrizetbe vették, majd Münchenen és Berlinen keresztül Buchenwaldba szállították.
A táborban Frau von Weberként tartották fogva
Mafaldának el kellett titkolnia kilétét, ezért a Frau von Weber nevet használta. Nem a tömegszállások egyikében helyezték el, hanem a kiemelt foglyok számára fenntartott barakkban. A forrás szerint a rabtársakkal az SS-tisztekével azonos minőségű és mennyiségű ételt kapott, de gyakran megosztotta fejadagját a zsidó fogvatartottakkal. Egy alkalommal a kabátját is odaadta egy kislánynak.
Az olasz foglyok kezdetben nehezteltek a királyi családra, mert az ország politikai helyzetét III. Viktor Emánuel és Mussolini kapcsolatával hozták összefüggésbe. Mafalda azonban a táborban kivívta a tiszteletüket. A rabok között dolgozó szabók és suszterek javították a ruháit, hogy a szélsőséges körülmények között is megőrizhesse méltóságát.
Miért merült fel a szándékos halálba segítés gyanúja?
A bombázás után a tábori orvosok napokig vártak Berlin utasítására, miközben a hercegnő karján lévő seb elfertőződött, és üszkösödés alakult ki. Végül amputálták a karját, ám a forrás szerint a műtét szakszerűtlen volt, és Mafalda utókezelés nélkül maradt. Egy raboskodó olasz orvos ezt gyilkosságnak nevezte.
Írásos bizonyíték nincs arra, hogy Hitler személyesen rendelte volna el a hercegnő halálát. A könyv által bemutatott rekonstrukció szerint azonban a döntés magas szinten születhetett, és a késedelmes ellátás alkalmas lehetett arra, hogy elkerüljék a királyi hercegnő nyílt kivégzéséből fakadó diplomáciai és politikai következményeket. Mafalda végül elvérzett. Holttestét megpróbálták eltüntetni, de egy cseh szerzetes megmentette és eltemette. Maradványait 1951-ben a németországi Kronberg-kastélyba szállították, ahol férje mellett nyugszik.
Ami biztosan tudható, és ami továbbra is feltételezés
Mafalda hercegnő halálának közvetlen körülményei jól rekonstruálhatók: a buchenwaldi bombázásban súlyosan megsérült, ellátása késlekedett, karját amputálták, majd utókezelés nélkül halt meg. A forrás szerint az eseményeket egy raboskodó olasz orvos egyértelműen gyilkosságként értékelte.
Azt azonban nem támasztja alá írásos bizonyíték, hogy Hitler személyesen adott volna utasítást a hercegnő megölésére. A rendelkezésre álló rekonstrukció inkább arra utal, hogy a náci vezetésben tisztában lehettek azzal: Mafalda halála megfelelne Hitler politikai szándékainak, miközben a nyílt kivégzés nemzetközi és olaszországi következményekkel járhatott volna. Ezért a történetben külön kell választani a bizonyított eseményeket a politikai felelősségre és a szándékosságra vonatkozó következtetésektől.
