Kína egyszerre küzd a népesség csökkenésével, a társadalom gyors öregedésével és a politikai döntéshozatal beszűkülésével. Az Index elemzése szerint a demográfiai folyamatok már nem csupán gazdasági, hanem kormányzási problémát is jelentenek Peking számára.
A munkaképes korú népesség aránya 1978 és a 2000-es évek eleje között 57 százalékról 75 százalékra emelkedett, ami hosszú időn át támogatta az ország gazdasági növekedését. Az elmúlt évtizedben azonban megfordult a trend: a születések száma három évtized alatt a reprodukciós szint alá esett, Kína lakossága pedig 2021-ben, mintegy 1,4 milliárd főnél érhette el a csúcsát.
Azóta a népesség évente 3–4 millióval csökken. Ha ez folytatódik, az ország a 2040-es évekre évente lakosságának mintegy egy százalékát veszítheti el. Közben a 65 év felettiek aránya húsz éven belül megduplázódhat. Az Egyesült Államokban ugyanez az arány a vizsgált előrejelzés szerint 19-ről 23 százalékra emelkedik.
A nyugdíjrendszerre is egyre nagyobb teher nehezedik
Az elöregedés közvetlenül érinti a nyugdíj- és egészségügyi ellátást. Kínában sokáig különösen alacsony volt a nyugdíjkorhatár: a férfiaknál 60, a szellemi munkát végző nőknél 55, a fizikai munkát végző nőknél 50 év. Kínai kutatók előrejelzése szerint a városi nyugdíjalap a 2030-as évekre kimerülhet, ezért a korhatár emelése elkerülhetetlennek látszik.
2024-ben fokozatos korhatáremelést jelentettek be, amely 2040-re valósulna meg teljes egészében. Ekkor a férfiaknál 63, a szellemi foglalkozású nőknél 58, a fizikai munkát végző nőknél pedig 55 év lenne a korhatár.
A városi és vidéki ellátások között jelentős különbség maradt. 2022-ben a mintegy 138 millió városi nyugdíjas átlagosan évi 6080 dollárnak megfelelő juttatást kapott, míg a 175 millió vidéki nyugdíjas átlagos ellátása 345 dollár volt. Az elemzés szerint a vidéki juttatások emelése a belső fogyasztást is élénkíthetné, erre azonban a kínai vezetés eddig nem adott átfogó választ.
Hszi Csin-ping alatt szűkült a politikai mozgástér
Az Index által ismertetett értékelés szerint a demográfiai gondokat nehezíti, hogy a politikai rendszer az elmúlt években központosítottabbá vált. Hszi Csin-ping 2018-ban eltörölte az elnöki mandátumkorlátozást, 2022-ben pedig saját politikai szövetségeseivel töltötte fel a Kínai Kommunista Párt felső vezetését. A cikk szerint a hadseregben végrehajtott személycserék is tovább erősítették az elnök befolyását.
A központosítás az elemzés szerint visszafoghatja a korrekció lehetőségét. A hetvenes és nyolcvanas években, illetve az 1994-es adóreform idején a kínai vezetés rugalmasabban reagált a gazdasági kihívásokra. Most a pártutasítás és a vezetés által kijelölt irány követése került előtérbe, miközben a társadalmi problémák nyílt megvitatására is szűkebb tér maradt.
A családalapítás ösztönzésére 2021-ben új intézkedéseket vezettek be, köztük szabadságokat és úgynevezett babaprémiumot. A házasságkötések száma 2013 és 2024 között 55 százalékkal esett vissza. A házasság és a gyermekvállalás népszerűsítését szolgáló kampányok mellett a hatalom a váláshoz, az abortuszhoz és a vazektómiához való hozzáférést is korlátozta a forrás szerint.
A bevándorlás nem jelent könnyű megoldást
A munkaerőhiány enyhítésére Kína a bevándorlást is felhasználhatná, ám a külföldi munkások aránya a két legutóbbi népszámlálás adatai alapján csupán a lakosság 0,1 százaléka volt. A társadalmi és politikai környezet sem kedvez egy gyors nyitásnak: az ország egyre inkább etnocentrikus irányt követ, miközben a hatóságok a külföldi kulturális termékekkel és a külföldi befolyással szemben is fellépnek.
2025 augusztusában ugyanakkor új vízumot jelentettek be a természettudományi, technológiai, mérnöki és matematikai területeken dolgozó fiatal külföldiek számára. Az intézkedés illeszkedik a technológiai és gyártási vezető szerepre irányuló törekvésekhez, de a cikk szerint a döntés vitát váltott ki, mivel a fiatalok munkanélküliségi rátája 18,9 százalék volt.
A kínai vezetés a társadalmi feszültségeket egyre inkább biztonsági kérdésként kezeli. Peking 2023-ban létrehozta a Központi Társadalmi Munka Osztályt, amelynek feladatai közé tartozik a társadalmi problémák és a veszélyeztetettnek tekintett csoportok megfigyelése. Az elemzés szerint ez rövid távon növelheti az állami kontrollt, de nem oldja meg a népességfogyásból, az egyenlőtlenségekből és a nyugdíjrendszer terheiből fakadó gondokat.
