Karácsony Gergely szerint Budapest működését több, a főváros és a kerületek közötti egyenlőtlenség nehezíti, ezért módosítani kellene az önkormányzati rendszer feladat- és forrásmegosztását. A főpolgármester ugyanakkor nem támogatja a kerülethatárok teljes átrajzolását, és a 23 kerület fennmaradását értéknek tartja.
A Portfolio interjújában Karácsony arról beszélt, hogy egyelőre nem lát egyértelmű kormányzati elképzelést a budapesti kerületek jövőjéről. Megítélése szerint a kormány és a kerületi polgármesterek alapvetően másként gondolkodnak arról, hogyan kellene működnie a fővárosi önkormányzati rendszernek.
A főpolgármester úgy fogalmazott: ha ma kellene létrehozni Budapest önkormányzati modelljét, valószínűleg kevesen választanák pontosan az 1990-ben kialakított rendszert. Ennek ellenére a 23 kerületet olyan értéknek nevezte, amelyet megőrizne. Csak a rendszer „finomhangolását” támogatja, de ha ez elmarad, a jelenlegi struktúrát sem tudja elfogadni, mert szerinte az akadályozza Budapest működését.
Eltérő források és vitatott bevételek
Karácsony két külön folyamatot említett a főváros helyzetének romlásával kapcsolatban. Az általa „orbáni átoknak” nevezett jelenség alatt azt érti, hogy szerinte a kormány olyan forrásokat vont el Budapesttől, amelyek már a város versenyképességét is rontják más nagyvárosokhoz képest. A főváros és a kerületek viszonyában szerinte egy másik, „rogáni átokként” leírt folyamat okozott tartós torzulásokat.
Példaként a parkolási rendszer kialakítását, az idegenforgalmi adó 2011-es átalakítását, valamint a kerületek közötti forrásmegosztást hozta fel. Állítása szerint ezek a változtatások elsősorban a korábban Rogán Antal vezette V. kerületnek kedveztek.
A főpolgármester szerint az V. kerület egy lakosra jutó adóbevétele nagyjából három és félszerese a XVI. kerületének, és ebben még nem szerepelnek a parkolási bevételek. Úgy vélte, a kialakult aránytalanságokat rendezni kell, és azt is újra kell gondolni, mekkora összeget fizet Budapest a központi költségvetésbe.
Fővárosi beleszólás a nagy beruházásokba
Karácsony nagyobb fővárosi szerepet tartana indokoltnak a településrendezési szerződések ügyében. A XI. kerület a Budafoki út környékén több beruházóval állapodott meg olyan fejlesztésekről, amelyek nyomán mintegy tízezer új lakás épülhet. A kerületi eljárást önmagában racionálisnak és felelősnek nevezte, de szerinte ekkora új városrész közlekedését már nem lehet kizárólag kerületi szinten megtervezni.
A Kopaszi-gát térségét szintén példaként említette: ott előbb valósultak meg a nagy beruházások, és csak később vált nyilvánvalóvá, hogy jelentős közlekedési fejlesztésekre van szükség. Karácsony szerint ha egy beruházás több tízmilliárd forintos közlekedési kiadást tesz szükségessé, annak finanszírozásában a fejlesztőnek is részt kellene vállalnia, nem kizárólag a közpénzekre kellene támaszkodni.
A főpolgármester a nyilvánosság előtt gyakran a fővárosi hatáskörök bővítését képviseli, a kormányzati tárgyalásokon azonban állítása szerint sokszor a kerületek érdekeit védi. Ezt egy erős, sajátos megfogalmazással érzékeltette: „zárt ajtók mögött én vagyok a legnagyobb pofájú kerületvédő”. A szolidaritási hozzájárulást hozta fel példaként, amelyet nemcsak Budapest, hanem a kerületek is fizetnek.
Karácsony szerint a kerületi autonómiát nem szabad összekeverni azzal, hogy a jelenlegi szabályok révén kialakult előnyök érinthetetlenek. Ugyanakkor a kerülethatárok teljes újrarajzolását nem támogatja, mert szerinte a rendszerváltáskor kialakított közjogi struktúrának történelmi hagyománya van, és a kerületekhez helyi identitások kapcsolódnak.
A főpolgármester több, korábban államosított feladatot is visszaadna a kerületi önkormányzatoknak. Ide sorolta az iskolákat, az építésügyi hatóságokat és a védőnői szolgálatokat. Elképzelése szerint így a főváros erősebb szerepet kaphatna a teljes Budapestet érintő ügyekben, miközben a helyben hatékonyabban ellátható feladatokban a kerületek súlya is növekedne.
