tűzvész hónapokkal veszélyben lehettek – A 2023-as maui tűzvész egészségügyi hatásai a lángok eloltása után sem értek véget. Egy, a PNAS tudományos folyóiratban megjelent kutatás szerint a Hawaiihoz tartozó sziget 1400 lakójának vizeletmintáiban a tűzvészt követő 6–18 hónapban több fém koncentrációja is magasabb volt. A vizsgált anyagok között antimon, mangán, bárium és arzén is szerepelt. Az esetről a HVG számolt be.
tűzvész hónapokkal veszélyben lehettek: a legfontosabb részletek
A kutatók összefüggést találtak a szervezetben mért magasabb fémkoncentrációk és a rendellenes tüdőfunkció között is. Ez nem jelenti azt, hogy a vizsgált embereknél klinikai értelemben vett fémmérgezés alakult ki, de arra utal, hogy a tűzvész utáni környezeti kitettség hosszabb ideig fennmaradhatott.
24 fémet kerestek a vizeletmintákban
A vizsgálat célja az volt, hogy felmérje a Maui szigetén pusztító tűzvész hosszabb távú közegészségügyi hatásait. A kutatók 24 különböző fém jelenlétét és koncentrációját elemezték a helyi felnőttek vizeletmintáiban. A mintavételre nem közvetlenül a tűz után, hanem a katasztrófát követő fél és másfél év közötti időszakban került sor.
Az eredmények alapján több fém szintje is jelentősen magasabbnak bizonyult. A vizsgált anyagok közül az antimon, a mangán, a bárium és az arzén emelkedett koncentrációja különösen fontos a kutatás szempontjából. A szakemberek a fémek jelenléte mellett a résztvevők tüdőfunkcióját is vizsgálták, és kapcsolatot figyeltek meg a nagyobb fémterhelés, valamint a rendellenes tüdőműködés között.
Nem csak a tűz közvetlen füstje jelenthet veszélyt
A tűzvészek során az épületek, járművek és más tárgyak mellett különböző fémeket tartalmazó anyagok is elégnek. Az extrém hő hatására ezek mikroszkopikus részecskékké alakulhatnak, amelyek a füsttel a levegőbe kerülnek. Erdőtüzek esetében a talajban található ásványi anyagok hevülése is hozzájárulhat a fémtartalmú részecskék keletkezéséhez.
A városi területeket érintő tűzvészek füstje ugyanakkor rendszerint magasabb fémkoncentrációt tartalmazhat, mivel ilyenkor épületek és járművek is a lángok martalékává válnak. A Maui esetében mért adatok alapján a kitettség nem feltétlenül szűnik meg a tűz eloltásával. A kutatók szerint a hamu, a szennyezett talaj és a felkavart részecskék később is hozzájárulhattak ahhoz, hogy a lakosok időszakosan vagy tartósan kapcsolatba kerüljenek ezekkel az anyagokkal.
A kutatás korlátai miatt óvatosan kell értelmezni az eredményeket
Alika Maunakea, a tanulmány egyik társszerzője szerint a 6–18 hónappal a tűzvész után mért emelkedett fémkoncentrációk önmagukban nem bizonyítják, hogy valamennyi fém a katasztrófa óta folyamatosan jelen volt az érintettek szervezetében. Az egyes fémek eltérően viselkednek a testben, ezért a mérési eredményekből nem lehet minden esetben pontosan megállapítani a kitettség időtartamát.
A kutatás másik fontos korlátja, hogy nem voltak a tűzvész előtti időszakból származó vizeletminták. Emiatt nem állapítható meg egyértelműen, hogy a mért fémkoncentrációk közvetlenül a tűz következményei voltak-e, vagy más forrás is szerepet játszott bennük.
A szakemberek azt is hangsúlyozták, hogy egyik vizsgált személynél sem érte el a fémkoncentráció a klinikai fémmérgezés küszöbértékét. A megfigyelt összefüggés és a tűzvész utáni elhúzódó kitettség lehetősége ennek ellenére közegészségügyi szempontból figyelmet érdemel, különösen azért, mert egyre több súlyos tűzvész pusztít Európában is.
Mit lehet biztosan tudni a maui vizsgálatból?
A kutatás legfontosabb üzenete nem az, hogy a tűzvész után minden vizsgált lakos fémmérgezést szenvedett volna el. Ilyen mértékű terhelést senkinél nem mértek. A biztosan leírt eredmény az, hogy 1400 felnőtt vizeletmintájában több fém koncentrációja is magasabb volt a tűzvészt követő 6–18 hónapban, és a magasabb értékek kapcsolatot mutattak a rendellenes tüdőfunkcióval.
Az ok-okozati kapcsolat ugyanakkor nem bizonyított teljes körűen. A tűz előtti minták hiányában nem lehet pontosan elkülöníteni a katasztrófa hatását más lehetséges forrásoktól. A kutatás ezért elsősorban arra hívja fel a figyelmet, hogy a tűz utáni környezeti kitettséget nem feltétlenül lehet az oltás után lezártnak tekinteni: a hamu, a talaj és a levegőben felkavart részecskék később is szerepet játszhatnak.
