Lakhatási fordulat jöhet Magyarországon, de a szakértő szerint még hiányzik a közös stratégia
Lakhatási fordulat jöhet Magyarországon – A Tisza választási programja az eddigi, elsősorban a lakástulajdon megszerzését támogató intézkedésekhez képest nagyobb hangsúlyt helyezne a bérlakásokra, a kollégiumi férőhelyekre és a lakhatási szegénység enyhítésére. Jelinek Csaba, a Periféria Közpolitikai és Kutatóközpont kutatója szerint valódi fordulatról lehet beszélni, de a bejelentésekből egyelőre nem áll össze koherens, hosszú távú lakáspolitika.
Lakhatási fordulat jöhet Magyarországon: a legfontosabb részletek
A program országos bérlakásépítést és lakásszövetkezeti fejlesztéseket, több tízezer új bérlakást, valamint a kollégiumi férőhelyek legalább 50 százalékos bővítését ígéri. A tervek között szerepel a rossz állapotú lakások felújításának támogatása, az energiahatékonyság javítása és a magánbérleti piac átalakítása is.
A bejelentések mögött még nincs egységes rendszer
A szakértő értékelése szerint az új kormányzati irány arra utal, hogy az állam aktívabb szerepet vállalna a lakhatási válság kezelésében. A bérlakásokat már nem pusztán szociális kérdésként, hanem városfejlesztési és társadalompolitikai eszközként is kezelik. Ez Jelinek szerint fontos változás lehet a korábbi megközelítéshez képest.
A konkrét intézkedések azonban egyelőre nem mutatják meg, milyen közös célokat szolgálnak, és mennyire lesznek kiszámíthatók az érintett háztartások számára. A kutató szerint átfogó lakhatási stratégiára lenne szükség, amelyet nemcsak a fejlesztők és a pénzügyi szereplők bevonásával készítenének el, hanem kutatók, civil szervezetek és önkormányzatok részvételével is.
A Wekerle Sándor Lakásépítési Program előkészítésében már megjelent a barnamezős területek hasznosítása, az intézményi bérlakások és kollégiumok fejlesztése, valamint a lakásépítések közlekedési és közműberuházásokkal való összehangolása. Ezek azonban önmagukban még nem jelentenek teljes körű lakáspolitikai rendszert.
A források felhasználása fontosabb lehet a darabszámnál
Jelinek Csaba szerint a megfizethető bérlakások és kollégiumok építésére szánt, az MFB által kezelt program lehet a következő időszak egyik legfontosabb beavatkozása. A program a szakértő által hivatkozott hírek szerint több száz milliárd forintnyi forrást mozgathat meg.
A pénzügyi keret nagysága mellett azonban az lesz döntő, hogy kik juthatnak hozzá az elkészült lakásokhoz, és hosszú távon is megfizethetők maradnak-e azok. A kutató szerint a fejlesztéseket nem lenne célszerű kizárólag piaci szempontok alapján kialakítani. Az önkormányzatoknak, civil szervezeteknek, köztulajdonú cégeknek és lakásszövetkezeteknek is nagyobb szerepet kellene kapniuk.
A bérlakásprogram sikerét ezért nem csupán az elkészült ingatlanok száma mutatná meg. Az építtető és az üzemeltető személye, a támogatások feltételei, valamint a későbbi lakbérek meghatározása együtt dönti el, hogy a közpénzből támogatott beruházások valóban a lakhatási nehézségekkel küzdőket segítik-e.
Az Otthon Start és a magánbérleti piac is felülvizsgálatra vár
A korábbi támogatási konstrukciók értékelését a szakértő szerint még korai lezárni, mert kevés konkrét intézkedésről lehet mérleget készíteni. Előrelépésként említette a szociális tűzifaprogram átalakítását és a kiemelt lakásberuházások felülvizsgálatát, ugyanakkor úgy vélte, hogy több korábbi beavatkozást is újra kell gondolni.
Jelinek külön kiemelte az Otthon Start programot, amely megítélése szerint jelentős közpénzeket irányít a legmagasabb jövedelmű háztartások felé. A kutató szerint az új intézkedéseket nem ad hoc módon, hanem egy előre kidolgozott stratégia részeként kellene bevezetni.
A bérlakásállomány bővítése mellett a magánbérleti piac szabályozását is át kellene alakítani. Ehhez az adózási, építésjogi és pénzügyi feltételek módosítására, valamint az intézményi bérlakásfejlesztők és -kezelők szerepének tisztázására lehet szükség. A program akkor működhetne kiszámíthatóbban, ha a finanszírozás, az intézményi háttér és a bérleti szabályok egymást erősítenék.
Hárommillió embert érinthet a lakhatási szegénység
A szakértő becslése szerint Magyarországon nagyjából hárommillió ember tapasztalja a lakhatási szegénység valamely formáját. Ide nemcsak a rossz állapotú, nehezen kifűthető, vizesedő, sötét vagy zsúfolt lakásokban élők tartozhatnak, hanem azok is, akik jövedelmük 30–40 százalékát lakhatási kiadásokra, például rezsire, hiteltörlesztésre vagy bérleti díjra fordítják.
A probléma része lehet a jogi bizonytalanság és az is, ha valaki olyan területen él, ahonnan nehezen érhetők el az alapvető szolgáltatások. Jelinek szerint a pontos helyzet feltárását nehezíti, hogy a KSH legutóbb tizenegy éve végzett nagymintás lakhatási adatfelvételt, a 2022-es népszámlálás pedig csak korlátozottan alkalmas a lakhatási folyamatok áttekintésére.
Az új lakáspolitika eredményessége végül azon múlhat, hogy a támogatások eljutnak-e az alacsony és közepes jövedelmű háztartásokhoz, illetve hogy az így létrejövő lakhatási lehetőségek hosszú távon is fenntarthatóan megfizethetők maradnak-e.
Mi alapján lehet majd megítélni a lakhatási program sikerét?
A forrásban ismertetett szakértői értékelés alapján önmagában a megépített bérlakások vagy kollégiumi férőhelyek száma nem ad teljes képet. Legalább ilyen fontos, hogy kik költözhetnek be, milyen feltételekkel maradhatnak ott, és a lakbérek hosszú távon is elérhetők maradnak-e a célzott háztartások számára.
A program részletszabályai ezért meghatározóak lehetnek. Az önkormányzatok, nonprofit szervezetek és lakásszövetkezetek bevonása, a lakások üzemeltetésének módja, valamint a támogatások felhasználásának garanciái mind befolyásolhatják, hogy a fejlesztések valóban közérdekű lakhatási célokat szolgálnak-e.
A forrás szerint az is tisztázatlan még, hogy az egyes intézkedések milyen egységes stratégia részei lesznek. A készülő lakáspolitika megítéléséhez ezért nemcsak az első bejelentéseket, hanem a célzást, az átláthatóságot és a hosszú távú megfizethetőség biztosítékait is figyelni kell.
