A brit kormány megszünteti a 2011-ben bevezetett tripla zár jelenlegi formáját az állami nyugdíjaknál, miközben az inflációhoz kötött indexálás továbbra is érvényben marad. A Portfolio beszámolója szerint a reform a költségvetési kiadások kiszámíthatóbbá tételét szolgálhatja, a szakértők azonban arra figyelmeztettek, hogy a változás önmagában nem oldja meg az időskori szegénység problémáját.
A tripla zár eddig úgy működött, hogy az állami nyugdíj éves emelését három mutató közül a legmagasabb alapján határozták meg: az infláció, az átlagkeresetek növekedése vagy egy 2,5 százalékos minimum közül azt vették figyelembe, amelyik a legnagyobb emelést eredményezte. Az Institute for Fiscal Studies (IFS) szerint ez felfelé torzította a nyugdíjemelések alakulását, és a kiadásokat folyamatosan, ugyanakkor nehezen tervezhető módon növelte.
Heidi Karjalainen, az IFS vezető kutatóközgazdásza szerint az inflációkövetés megmarad, vagyis a reform nem jelenti az állami nyugdíjak teljes elszakítását az árak változásától. A szakértő úgy becsülte, hogy az új rendszer 4 és 20 milliárd font közötti megtakarítást hozhat a brit költségvetésnek. A széles sáv annak tulajdonítható, hogy a jövőbeli infláció, keresetnövekedés és nyugdíjemelések alakulása bizonytalan.
A szakma szerint nem csak a költség a kérdés
George Dollner, a Pensions UK stratégiai igazgatója szerint a vitát nem lehet kizárólag a költségvetési kiadások oldaláról megközelíteni. Négy szempontot nevezett meg: a rendszer hosszú távú fenntarthatóságát, az állami ellátás megfelelő szintjét, a nyugdíj társadalompolitikai szerepét, valamint a bizalom és a kiszámíthatóság megőrzését.
Dollner arra is felhívta a figyelmet, hogy ha az állami nyugdíj értéke a következő években az átlagkereset 30–31 százaléka körül rögzül, akkor ennek az összegnek legalább a minimálisan elfogadható megélhetést biztosítania kellene. Ennek garantálására egy politikától független, országos nyugdíjtanács létrehozását javasolta.
A Fabian Society kutatása szerint a lakosság jelentős része nem látja át a nyugdíjrendszer működését, és tart az esetleges változásoktól. Különösen azok aggódnak, akik eleve kedvezőtlen időskori anyagi helyzettel számolnak.
A lakhatási költségek is súlyosbítják az időskori szegénységet
Saskia Otto, a Fabian Society kutatója szerint jelenleg 1,7 millió nyugdíjas él szegénységben az Egyesült Királyságban. Közben a munkaképes korú lakosságot is jelentős megélhetési és lakhatási terhek sújtják.
A szakértők egyetértettek abban, hogy az állami nyugdíj önmagában nem elegendő az időskori szegénység visszaszorításához. Otto által ismertetett felmérés szerint még akkor is, ha az állami nyugdíjat a Pensions UK által meghatározott minimális megélhetési szintre emelnék, a nyugdíjasok egyötöde továbbra is albérletben élne. Szerinte az alacsony időskori életszínvonal egyik legfontosabb oka a lakhatási egyenlőtlenség. A teljes állami nyugdíjat ráadásul tízből kilenc új nyugdíjas nem kapja meg.
A panel résztvevői az automatikus munkahelyi nyugdíjbeléptetésben, az úgynevezett auto-enrolment rendszerben is lehetőséget látnak a megtakarítási hiány mérséklésére. Karjalainen felvetette azt is, hogy a 2016-ban bevezetett új állami nyugdíjrendszer után indokolt-e még a születési dátum alapján különbséget tenni a két rendszer között.
A nyugdíjkorhatár esetleges emelését a szakértők csak fokozatosan tartanák elfogadhatónak, hogy a munkavállalóknak legyen idejük felkészülni a változásra.
