orthodox hitközség elnöke október – A Magyarországi Autonóm Orthodox Izraelita Hitközség elnöke élesen bírálta azt az Indexen megjelent véleménycikket, amely szerinte relativizálja az október 7-i terrortámadás áldozatainak történetét. A szerző úgy véli, a Hamász támadását és az azt követő eseményeket csak a bizonyított tények, a vitatott állítások és a feltételezések pontos szétválasztásával lehet tisztességesen bemutatni. Az esetről a Index számolt be.
orthodox hitközség elnöke október: a legfontosabb részletek
A támadás megnevezését is kifogásolta
A hitközségi vezető szerint önmagában is félrevezető, hogy az Index véleménycikkének szerzője „incidensként” hivatkozott 2023. október 7-re. Álláspontja szerint azon a napon mintegy 1200 embert öltek meg, köztük 37 gyermeket, 251 embert pedig túszként hurcoltak el.
Írásában arra is emlékeztetett, hogy a zsidó naptár szerint a támadás tisri 22-én, Smini Áceresz ünnepén történt. A magyarországi orthodox közösségek ezért nem pusztán egy naptári évfordulóként emlékeznek az eseményre, hanem vallási és közösségi emléknapként.
A szerző szerint az izraeli kormány, Benjámin Netanjahu politikája, a gázai hadműveletek, a katonai döntések és a háború humanitárius következményei egyaránt bírálhatók. Ezzel együtt úgy látja, hogy ezek a viták nem indokolják a 2023. október 7-i események utólagos átértelmezését.
Bizonyított tények és vitatott állítások
A cikk egyik központi állítása szerint a Hamász támadása előre megtervezett és összehangolt volt, a civilek szándékos megtámadása pedig dokumentált tény. A szerző az ENSZ vizsgálóbizottságának megállapításaira hivatkozva a túszejtést háborús bűncselekményként említi.
Külön foglalkozik a „negyven lefejezett csecsemőről” szóló, később meg nem erősített korai hírekkel. Szerinte ennek a történetnek a pontatlansága nem jelenti azt, hogy október 7-én ne gyilkoltak volna meg gyermekeket. Példaként Mila Cohen, valamint a Bibász testvérek esetét hozza fel.
A nemi erőszakról szóló állításokkal kapcsolatban a szerző az ENSZ különmegbízottjának 2024-es vizsgálatát idézi. Eszerint alapos okkal feltételezhető, hogy több helyszínen szexuális erőszak történt, és a Gázába hurcolt túszok közül is érhettek foglyokat ilyen bántalmazások.
Az írás kitér arra is, hogy az izraeli hadsereg vizsgálatai szerint egyes esetekben izraeli tűz izraeli áldozatokat is követelhetett. A hitközségi vezető szerint ezeknek az ügyeknek a kivizsgálása szükséges, de az egyedi esetekből nem lehet arra következtetni, hogy a támadás halálos áldozatainak többségét izraeli erők ölték meg.
A Netanjahura vonatkozó állításokat spekulációnak tartja
A szerző vitatja azt a véleménycikkben szereplő következtetést, hogy Benjámin Netanjahu tudta, mi készül, és szándékosan hagyta megtörténni a támadást. Elismeri, hogy a figyelmeztetések figyelmen kívül hagyása súlyos hírszerzési, katonai és politikai kudarc lehetett, de szerinte ebből önmagában nem következik a mészárlás tudatos engedése.
Hasonlóan érvel a Nemzetközi Büntetőbíróság elfogatóparancsaival kapcsolatban is. Felidézi, hogy 2024 novemberében Netanjahu és Joáv Galant ellen is elfogatóparancsot adtak ki, ugyanakkor a Hamász katonai vezetőjével, Mohammed Deiffel szemben szintén intézkedés született. Az elfogatóparancsot nem tekinti jogerős ítéletnek.
A cikk végén a szerző azt írja: a gázai civil lakosság szenvedésének bemutatása nem teszi szükségessé az izraeli áldozatok történetének relativizálását. Szerinte a két állítás egyszerre lehet igaz: október 7-én a Hamász terroristái civileket öltek meg és túszokat hurcoltak el, a gázai háború pedig súlyos emberi szenvedést okozott.
A hitközségi vezető szerint a közösség az áldozatokra név szerint emlékezik, és nem fogadja el, hogy haláluk történetét pusztán propagandakonstrukcióként mutassák be.
